2011. november 3., csütörtök

Mézeskalácsok

Nemsokára készülődhetünk a karácsonyra. A ráhangolódást kezdem a tavalyi mézeskalácsokkal. Biztos mindenki szereti a mézeskalács illatát és ízét. Vagy nem? :- )


                                                                      A kedvenceim a (lyukas) napvirágok:



Vajon lesznek idén is? Valamennyi biztos, meglátjuk, a babák mennyit engedélyeznek. Ha a bagoly és egyebek enyhítik a pocakfájást (most úgy tűnik, már javul is), akkor igyekszem sokat sütni. Tavaly nagy sikerük volt, remélem, idén is így lesz. Most már Rékával együtt is sütünk majd, a pogácsasütést nagyon élvezi, ezt biztos még jobban fogja. A legtöbbet azért inkább egyedül sütöm, mert Rékával nem lehet maradandót alkotni. Tavaly is mindig meg akarta enni őket, ha kiszúrta, hogy megint díszítettem. Minden apró jelet észrevett, ami a mézeskalácsra utal és követelte, és hát sokszor nem tudtam elég gyorsan eltüntetni a nyomokat, amikor fölébredt.

2 megjegyzés:

  1. ezeket te diszited?? azta! Hogy csinalod? mi van a kinyomoban es milyen nyomot hasznalsz?

    VálaszTörlés
  2. Igen. Jó erős zacskó a nyomó, benne a máz: 1 tojásfehérje kemény habbá verve, ehhez hozzáadok kb 20 dkg porcukrot és 5-6 csepp ecetet, azzal tovább verem, akkor jó, ha nagyon lassan folyik le a habverőről. Ha túl kemény, kevés vízzel (vagy ha csak kevés kell, néhány csepp ecettel) higítható (ezt apránként, óvatosan!), ha túl folyékony, adj hozzá még porcukrot. A porcukrot nagyon gondosan át kell szitálni, mondjuk kétszer, hogy ne legyenek benne gübecsek és jól össze is kell keverni a mázat. A zacskóba egyszerre annyit kell tölteni, hogy jól kézre álljon, pont beleférjen a markodba, ha túl sok, nehéz vele dolgozni. Aztán csak ügyesen!

    VálaszTörlés